Ratkay Józsefet nagytermészetű, kevély, erőszakos embernek ismerték. Minden üzleti haszon lehetőségét rögtön felismerte és kézbe kaparintotta, gazdaságára éberen ügyelt, ravasz, előrelátó, jó gazda volt, ugyanakkor képes volt hetekig dorbézolni mihaszna, potyaleső ivócimborák társaságában. Családi életében nem volt kegyes hozzá a sors. Szép, fiatal felesége Kátai Gizella gyermekük szülésébe belehalt, egyetlen lányát, a kicsi Gizikét rokonok karolták fel, saját húga és az anyai nagyszülők körében nevelkedett. Ő maga nem törődött a gyermekkel, sokáig idegenkedett tőle, magában őt okolta azért, mert nem fiúnak született, mert elvette tőle az asszonyt, aki az övé volt. Hosszú évekig nem nősült meg újra, mert a házasság pusztán társadalmi lépés volt a szemében. Kátai Gizella esetében még a vagyonszerzés mohósága ragadta el, később úgy érezte, megengedheti már magának, hogy a rangra figyeljen. Nagyra nézett benne, de nem tudott kellő körültekintéssel eljárni, így annak a családnak, ahová hajlandó lett volna beházasodni, nem felelt meg, lejjebb pedig nem adta. A társas kapcsolatok finom kölcsönösségének intimitásával nem boldogult, gyámoltalan volt saját érzelmeivel szemben, így nem bízott a nőkben, hozzájuk fűződő kapcsolatát hatalmi, jobb esetben üzleti kapcsolatként kezelte. Nagyon jól megfelelt neki az a helyzet, hogy gyermeke rokonoknál nő fel, magánélete nem egy kislány szemének való volt. Amúgy megadott neki mindent, sőt, ha együtt voltak, mindennel elhalmozta, de igazából nem tudott vele mit kezdeni.                              

Gizikének nem volt boldogtalan a gyermekkora. Anyai nagyapja módos nagygazda volt a bojti pusztán, nagyszülei nem nevelték kisasszonynak, de adtak arra, hogy megkapja azt a megkülönböztetett bánásmódot, amivel hitük szerint társadalmi helyzetének tartoztak. Ez a mód egyúttal saját rangjuk megbecsülését jelentette, mert Gizikét a magukénak tekintették, nem törődtek vele, hogy Ratkay József mit gondol magáról. Kátai Zsigmond, Gizike apai nagyapja büszke, rátarti parasztember volt, nagygazda, aki még nagyon jól emlékezett rá, hogy lányának szépsége mellet a hozomány sem volt közömbös Ratkay József szívének, az a harminckét hold finom zsíros föld és a hozzá tartozó jószágok, amit Kátai Gizella kezével kapott. Úgy tekintette most ezt a kárba ment hozományt, mint megváltási árat azért a mitugrász, szöszke kis csöppségért, aki visszaadta neki elhalt, egyetlen lányát és fiatalságának minden örömét. Amúgy nem bánta, hogy Ratkay József lett a veje, látta, hogy Gizike anyai része jó kezekben van. Bár nem szerette a vejét különösen, és azt is tudta, hogy a lánya nem volt boldog abban a rövid házasságban, de hát nem volt idejük összeszokni, meg a házasság sem fenékig tejfel, szóval mindezzel együtt megbecsülte vejében a jó gazdát és az ügyes embert és igyekezett jó kapcsolatot tartani vele. Az is kedvére volt, hogy nem törekedett különösen a kislány után, ugyanakkor nem házasodott újra. Nem bánta, hogy kicsapongásainak híre van a megyében, Ratkay József attól még tekintélyt tudott tartani és különben is, az ember nem asszony, ha százszor sárba esik is a kucsmája, akkor is a fejére teheti.

görgess!            mi ez?           könyv >