Az élet ment tovább. Hosszú évek jöttek nagyapám életében, amikor magányosan élt, amikor kialakult a róla alkotott kép a városban, amikor önmagát megformálta. Ez az egyedül töltött életszakasz csak látszólag volt magányos, mert ő ezalatt mindvégig Annával élt. Alázattal és boldogan fogadta el a sorsot, amit Anna szabott ki rá és megértette, hogy egymáshoz rendelt életükön a távolság, a másik hiánya nem változtat. Akárhol él Anna, akárhogy alakul a sorsa, ő mégis ide tartozik, a szívével itt van és a többi lényegtelen. Amíg élő az egymás felőli bizonyosság, addig minden idő, az elfutó évek sokasága egymásnak adott élet. Anélkül, hogy akarta, vagy tudta volna, az Annához való makacs, hűséges ragaszkodás hatalmas függetlenséget és erőt adott neki.

A célra törő akaratot az köti béklyóba, azáltal lesz kiszolgáltatott, hogy az embert az érdekeltség millió szála köti az élethez és mindezek között legerősebb szál az érzelmi kötődés. Ezért az ember mindenre képes, adott helyzetben mindent felad, nehéz helyzeteket vállal, súlyos tragédiákat visel. E nélkül képtelen élni. Van, aki megpróbálkozik vele és aszkéta módon él, de az aszkétizmus nem szabadság, sőt örökös rabszolgaság az igényekről való lemondás taposómalmában. Végül hiába tehet meg mindent, a természetellenes kényszerben nincs, ami képességeit táplálja, kiszárad és maga válik tehetetlenné. Nagyapám Annához való hűsége belső késztetés volt, minden érzelmi igény, minden intimitás megelégült benne és nem akart a világtól semmit. Független volt, akaratának teljes birtokában ura körülményeinek.

Ekkor alakult ki róla az a kép, hogy célratörő, hideg és kiismerhetetlen. Kétségtelen, hogy volt egy lépéselőnye mindenki mással szemben, de az emberek nem láttak a szívébe és nem tudták, hogy ugyanúgy szenved és ugyanúgy kiszolgáltatott, mint a többi ember, csak mástól szenved és másnak kiszolgáltatott, ugyanolyan bátor és gyáva, mint mindenki más, csak mástól fél és másra van bátorsága. És saját balsorsának megélésében tovább ment, a végsőkig, szenvedése mindig élő, méltó szenvedés, amihez mindenen át ragaszkodik, mint identitásához, akkor is, amikor már rég értelmetlennek látszik, a helyében mindenki más feladta volna. Életének problémái ezáltal más értelmet kaptak. Ha tudták volna az emberek, hogy egy eltört csuporhoz ragaszkodik körömszakadtig, mint egy éretlen kamasz, bolondnak tartották volna. De vele kapcsolatban ez a legkevésbé sem merülhetett fel, így tartottak tőle, csodálták és irigyelték. Mindig a valóság az, ami teljesen valószerűtlen és helyette az emberek életidegen magyarázatot képesek valószínűnek elfogadni. Szemükben most visszanézve minden megtörtént dolog más alakot vett magára, ami alátámasztotta és megerősítette a róla alkotott képet. Tudták és látták, hogy szerette Annát, az is őt, micsoda szerelem volt az! És lám nagyapámnak mégsem volt elég jó, nem kellett neki és képes volt túllépni rajta.

Mindez igaz volt és mégsem az, de könnyebb volt ezt hinni és az emberek ezt akarták hinni, hát elhitték. Nem akartak szembenézni az ismeretlennel, a végtelenül egyszerűvel, azzal, hogy van más út is az életben, mint a megszokott, azzal, hogy milyen lehetőségeket hagytak ki saját életükben. Ugyanakkor teljesen igazuk volt. Nem kell az élet feladott lehetőségeiért örökké sóvárogni és az ember nem hiába és véletlenül ad fel dolgokat. Ők olyasmit választottak, olyan vállalkozáshoz voltak bátrak, amivel szemben nagyapám gyáva és kevés maradt, mert ők vállalták és merték a kiválasztott embert elfogadni, életének keresztjét magukra venni. Életük igazsága akkor is igazság volt, ha nem tudták, nem akarták látni és kimondásához nem voltak elegek.

Mert életük útja nem választott, hanem kiszabott út volt, saját szemükben is csak tették, amit tenni kell és a legnagyobb, legemberibb cselekedet, a szeretet terheinek hordozása természetes áldozat volt nekik, csendes hősiesség. Irigyen és csodálva nézték a másik út, a választott élet lehetőségét, mert szemük elől örökre rejtve maradt annak kényszerűsége és minden szenvedése. Akárhogy történt is, kétségtelen, hogy nagyapámnak Annával való esete nagy jelentőségű volt, nem csak az életében, személyiségének kiforrásában, de a város szemében történő megítélésének szempontjából is.

A róla kialakult kép elősegítette, hogy a közéletben jelentős helyet kapjon, elősegítette üzleti vállalkozásainak sikerét. Ő maga is teljes erőivel tudott dolgozni és látva, hogy az emberek többet várnak el tőle, mint mástól, üzleti dolgainak több esélyt adnak, a szavára odafigyelnek, hát ő maga sem engedhette meg magának, hogy középszerű legyen. Megértette ő, hogy mi van a mélyén ennek a magatartásnak, hogy mennyire másként magyarázzák cselekedeteit, mint a valóságban megestek, milyen vélt tulajdonságok imponálnak nekik benne, amire ő nem lenne nagyon büszke és a többi ember is csak csodálja, de a saját életében követhetetlennek tartja. Mégsem állhatott oda pörölni a világgal, magyarázkodni, kiadni magát. Nem törődött vele, hogy minek alapján tartanak tőle, miért néznek ki belőle többet, mint másból. A róla kialakult kép kötelezte őt, hogy valódi, természetes tulajdonságai alapján is megfeleljen neki.

Öt-hat év telt el így magányosságban. Ez alatt nagyapám mindent elért, amit egy nem családos, viszonylag fiatalember elérhetett a szoboszlói társadalomban. Eleinte várta mindenki, hogy majd csak megházasodik, később már letettek róla. Nagyapám tudta, hogy a házasság megszilárdítaná helyzetét a városban, nagyon kívánatos lenne minden külső, egzisztenciális szempontból, de egyetlen nőt sem tudott úgy nézni, mint akivel kapcsolatban felmerülhetne egyáltalán egy ilyen terv. Minden szép lány szemében Annát kereste, minden család iránti vágya megsemmisült az Anna iránti vágyban. A hosszú évek alatt nem volt egy nap sem, amikor ne gondolt volna rá, egész belső életét ez a titkos, testetlen, de nagyon is élő kapcsolat töltötte ki. Nem hallott róla semmit azóta, elkerülték őt az Annával kapcsolatos hírek, senkinek nem volt bátorsága ahhoz, hogy a nevét kiejtse a közelében. Ő maga sem akart tudni róla semmit, úgy őrizgette magában Annát, ahogy az övé volt. És mellette minden nő jelentéktelen, érdektelen, idegen. Irtózott hát a házasságnak még a gondolatától is.

görgess!            mi ez?           könyv >