Lehetetlen, hogy Anna ne így gondolkodna erről. Az lehet, hogy ilyen világosan és élesen nem fogalmaz, finom érzékeire hagyatkozik benne, de ő anya és éreznie kell a veszélyt. Most döbbent rá, milyen önhitt volt eddig mindig, amikor úgy gondolkodott kettőjük dolgáról, mintha abban az ő döntésén múlna minden, mintha az asszony vonzalma már mellette szóló döntés lenne. Lehetséges, sőt valószínű, hogy ő sem akarja ezt a házasságot. Azt már tudta, ez az ő elhatározását nem befolyásolja, ebben egyedül van, csak ő tudja, mit képes elviselni, de ez az új szempont most némi megenyhülést nyújtott. Tudta, hogy Annával ő ezt a dolgot soha nem beszélheti meg.

A hagyományok, a társadalmi szokás normáinak rendkívül finom, apró megkülönböztetéseken alapuló, de kőkemény rendszere határozta meg érintkezésük minden lehetőségét, amelyben a legapróbb ballépés gyalázatot idézhet az asszony fejére. Ha Anna lány lett volna, akkor nagyapám most szabadon, vészterhes következmények fenyegetése nélkül kísérgethetné, kedve szerint kóstolgathatná hajlandóságának minden ízét. Ha később elmaradna mellőle és nem hozta nagyon „hírbe” a lányt, apró kellemetlenségekkel azt is megtehetné. De mert özvegyasszony, ráadásul nagyon szép, így a világ szeme sokszoros figyelemmel vigyázza minden lépésüket. A lány jó hírén esett csorbát a házasság még maradéktalanul orvosolja, de az asszony tisztessége a tradicionális társadalomban olyan kényes pont, amiért sokszor vér folyik. Ebben a világban egy özvegyasszony a legkiszolgáltatottabb. Látszólag szabad, így nem kerülheti el a közeledést, de minden visszautasított hajlandóság rajta ragad, azzal a gyanúval ítéltetik meg, mintha azt az ő bűnös, paráznaságra vágyó engedékenysége idézte volna elő.

Nagyapám tudta, hogy Annához csak akkor közeledhet, ha elhatározott szándéka a házasság és teljes bizonyosságot nyert nemcsak a vonzalomról, de az asszony egyező szándékáról is, máskülönben lehetetlenné teszi őt. Márpedig inkább meghalt volna, semhogy Annára a legkisebb szerencsétlenséget idézze. Tudta azt is, hogy ez a csendben viselt, látens szerelem nem sokáig tartható. Ellene mond szenvedélyük ereje, de a világ is. Mégis, nagyapám lelkébe éles késként hasított a fájdalom, ha arra gondolt, hogy ő kezdje a visszavonulást. Akkor is, ha nemet mond a házasságra, az asszonynak tudnia kell, hogy szereti őt. Nehéz, csaknem lehetetlen feladatot állított maga elé. Hogyan lehet mindezt szavak nélkül Anna tudomására hozni, amikor még szóval is nehéz lenne? Mit gondol róla az asszony, ha nyilvánvalóvá válik szándéka? És mit gondol a világ róla és Annáról? Ezer és ezer kétség tolult elébe és ebből tudta, hogy dönteni kevés az életben, végül minden a szándék megvalósulásának arcot öltött, testté vált, teljes, kész művén ítéltetik meg. Ezt pedig eltervezni, kimódolni nem lehet, a cselekvés módja végül mindig a pillanat drámája.

görgess!            mi ez?           könyv >