Nagyapám életének tapasztalatain kicsiszolódott világa romokban hevert. Illetve nem teljesen. Tudomásul kellett vennie, hogy azon a világon kívül, amiben jártas volt, aminek a törvényeit ismerte, és amelyben életének ura lett, létezik egy másik világ. Ott nem érvényes a ráció, törvényei ismeretlenek és ellentmondanak minden megismert törvénynek, ingoványaiban a szándék elbotlik és a dolgok kimenetele titokzatos erők kezében van. Fején érezte most az intelem súlyát, amelyet tiszteletben tartott, de amely számára eddig csak a vasárnapi prédikáció fordulata volt és úgy hangzott, hogy nem tudhatja, mi némű lélek lakozik benne. Ez a tapasztalat nem kérdőjelezte meg mindazt, amit eddig megélt, de rájött, hogy mindenhatónak hitt racionalizmusa eddig is csak öntudatlan védekezés volt a teremtés titkaival szemben. Az ember jogos fegyvere, amelyet le kell tenni, amint átlépi annak a másik valóságnak a küszöbét, amelynek ő már nem ura.

Megérezte, hogy tiszteletben kell tartania lelkének megsejtett mélységeit, de zsigerei mélyén tudta, hogy a megméretés során végül képtelen lenne másra, mint az értelem szavára hallgatni. Képtelen lenne megtagadni az élettapasztalat, a higgadtság és méltányosság törvényeit, egész életében cselekedeteinek módját egy gyötrő szenvedélyért. Tudta, hogy Annát csak akkor választhatja társának, ha úgy teheti meg, hogy közben megőrzi önmagát. És félt, nagyon félt attól, hogy a megméretés során ítélete e házasság ellen szól majd. Arra pedig nem képes, hogy egész eddigi életének bevált és számára egyedül lehetséges rendszerét megkerülje, más módon mérjen az élet érdekeltségeinek egyik térfelén, mint a másikon.

Nem maradt más út, mint hogy húzta az időt, halogatta a döntést. Nem tehetett mást, mert életében először, minden sötét árnyék ellenére, intenzíven, szenvedélyesen, szinte ujjongva boldog volt. Nem hitte volna maga sem, milyen magával ragadó örömmel tölti el a felismerés, hogy Anna szereti őt. Ha egymás közelében voltak, szégyellte magában a mindenre éber racionalizmust, fellázadt ellene és teljesen átadta magát az asszony varázsának. Amellett szilárd tisztességérzete is azt sugallta, hogy álljon az asszony mellé, ne hagyja figyelő szemek találgatásának prédájára születő kapcsolatukat. Mert két ember kapcsolata nem akkor számít csak, amikor programmá válik, amikor karon fogva végigsétálhatnak a Piactéren. Ő így is, minden nélkül, mindettől függetlenül Annáé már és az asszony is az övé, akár akarja, akár nem. Nincs semmi akadálya Isten és ember előtt, hogy vállalja Annát. Hajlott hát rá, hogy újra mérlegre tegye mindazt, ami e házasság mellett és ellene szól és megpróbáljon az érvek között jó egyezséget találni. Ahogy intenzíven megélt szerelmük elmélyült, egyre sarkalóbb lett benne a vágy, hogy megszerezze az asszonyt. Háborgó lelke egyre győzködte magát és talán képes lett volna ellenállni rossz sejtelmeinek, ha nem történik meg valami, ami egyszerre elmélyíti, tragikussá teszi számára az ellentmondás erejét.

görgess!            mi ez?           könyv >