-
Karácsonyi ajándék
Drága Kislányom!
Tegnap este kaptam meg leveledet, amely számomra a legnagyobb karácsonyi ajándék volt, amit elvetélt életemben kaptam. Nagyon, de nagyon sokszor csókollak ezért a levélért, s a benne írt ragaszkodásért, s ígérem is, boldog karácsonyom lesz, mert boldoggá teszi az a tudat, hogy lélekben együtt – két magányos – ünnepelünk. Milliószor csókollak s gondolatban mindig Veled leszek.
Drága gyermekem, csak tanulj szorgalmasan, elszánt akarattal s minden jóra válik még életedben, amely számomra is az egyetlen még elérhető boldogságot fogja jelenteni.
Kissé késve írok – de boldogan – mert közben két hétig influenzás voltam, keltem, feküdtem, s bizony az iskolábajárás is fizikai fájdalmat okozott. Közben a szívem is rendszertelenül működött – talán a láz hatása – s légszomjúságban jelentkezett. Közben a régi betegségem is egyszer majd kivégzett. Most már jobban érzem magam, s az iskolai nevelőszobában – ahol éjjel-nappal fűtenek – töltöm az estéimet, hol televíziót nézegetek és dolgozok. Úgyhogy, ha magányosan is, de telnek a napok a munka ütemében. Most volt a félév is, s az ezzel járó munkákat csinálom. Ezzel úgy gondolom, be is számoltam életemről. Csak az a fontos, hogy a Te egészséged bírja ezt a Rád váró megterhelő szellemi munkát. Vigyázz is egészségedre s idegállapotodra! Veled vagyok a nehéz napok minden percében!! Úgy gondolom ez a tudat, a szerény is – de megnyugvást jelent számodra, mint ahogy a leveledet is sírva olvastam ugyan, de nyugodt ünnepeket, lelki békességet hozott számomra! Az ici-pici karácsonyfa alatt ill. mellett apai büszkeséggel s életem legnagyobb ajándékaként Veled fogok ünnepelni, s Veled leszek magányosságomban. Légy nyugodt és bátor a vizsgáidon, s ne veszítsd el önbizalmadat, mert képességeid adva vannak!
A kis Zsoltit mióta hazajött még nem is láttam, mert a Napközibe nem járt, s így nem találkozhattunk.
Még egyszer nagyon, de nagyon sokszor csókol, s a napok minden percében sok-sok szeretettel gondol Rád és nyugodalmas, megbékélt ünnepeket kíván, s Veled együtt ünnepel
Apu.
Sietek mert várják már a postára vivők a levelet!
Büszke vagyok Rád! Életem értelme és reménye.
Millió csók, Apu. Írj!!
Lázár Gyula, 1966. december 23.
görgess! mi ez? könyv >
Hozzászólások