Édes Zsoltikám!

Ahogy bejöttem a hivatalba, akkor jutott eszembe, hogy milyen hülye és borzalmas alak vagyok. A nagy rohanásban teljesen kiment a fejemből, hogy utazol és elfelejtettem elbúcsúzni Tőled. Annyira bánt a dolog, hogy rettenetes. Bőgtem egy órát miatta, hogy ilyen hülye vagyok. Tudom, hogy kár mentegetni, mert ezt semmilyen esetben nem lett volna szabad elfelejtenem.

Édes Kicsim! Arra kérlek, hogy ne haragudj a Te hülye nővéredre. És ezúton puszillak milliószor és a tavaszi szünetben nagyon várunk! A lehető legtermészetesebb, hogy fel fogsz jönni, senki nem akadályozhatja meg. Majd én megbeszélem ezt anyuval. Kérlek, légy nagyon jó kisfiú és tanuljál. Csak ez az egy kívánságunk van hozzád. Ha tényleg szeretsz minket és tényleg szeretnél velünk lenni, akkor tanuljál ezért. Ha itt járnál gimnáziumba, akkor erre meg lenne a lehetőséged, hogy együtt legyünk. Persze ehhez tanulnod kellene.

Édes Kicsim! Még egyszer nagyon sokszor csókollak és bocsáss meg!

Pálma

Ui.: Jancsi most telefonált, megint elsírtam magam, annyira bánt. Ő is nagyon sok puszit küld. És azt mondta, hogy megígérted, hogy tanulni fogsz.

Budapest, 1970. január

görgess!            mi ez?           könyv >