Kedves Lányom!

Leveledet vegyes érzelmekkel fogadtam. Egyrészt nagyon örülök annak, hogy vizsgáidon túl vagy, s igen szép eredménnyel. Nagyon, de nagyon sokszor csókollak érte, s számomra a legnagyobb örömet az jelenti, hogy sikeresen és céltudatosan teszel eleget a bizalomnak és aggódó szeretetnek, mely erőfeszítéseid kíséri. Maradj továbbra is ilyen célratörő, s így még sok örömet szerezhetsz azoknak, akik sorsodért, jövődért, boldogságodért aggódnak.

Viszont elég kellemetlenül, sőt fájdalmasan érintett, hogy a tanulás fizikailag és pszichikailag megviselt. Nagyon vigyázz érzékeny idegeidre s törékeny szervezetedre. Jól táplálkozz, néha szórakozással kapcsolódj ki a mindennapok kötelesség-szürkeségéből, s főleg sokat aludj, sétálj, olvass. Most már mindezt megteheted, hisz túl vagy a nehezén. Még egyszer nagyon, de nagyon sokszor csókollak, ezzel akarván eltüntetni az idegfeszültség okozta fáradtságot és kimerültséget.

Itthon nincs semmi különös újság. Átvészeltem betegség nélkül a tartós hideg napokat, s dolgozgatok csendesen, közönyösen. A kis Zsoltit rég láttam, nem jár napközibe, s így nem találkozunk. Bizonytalan időre – bejelentés alapján – nem jár napközibe. Pedig otthon maradéktalanul nem végzi el a kötelességét. (Házi feladat elkészítésének elmulasztása miatt egyest kapott oroszból.) Pedig így a kifizetett étkezési térítés kihasználatlanul kárba vész.

Kedves Lányom! Légy szíves sürgősen febr. 3-ra elküldeni az iskolalátogatási bizonyítványod, mert akkorra az arcképes igazolvány megújításánál szükség van rá!

Az arcképes igazolvány még nem szükséges, csak febr. 20-a táján.

Még egyszer nagyon kérlek az iskolalátogatási bizonyítványod küldd el, s nagyon, de nagyon sokszor csókollak a viszontlátásig

Apu.

Írj még mielőtt hazajössz, hogy tudjam, mikor érkezel haza. Csók, csók, olthatatlan szeretet és szívből jövő gratuláció. Vigyázz magadra s főleg egészségedre!

Hajdúszoboszló, 1967. január 30.

görgess!            mi ez?           könyv >