2013. szeptember 20.

Nagyszerű nap. Anyu visszafiatalodott, tudata teljes birtokában, tiszta tekintettel fogad, nevetve vagyunk együtt. Nem történik semmi különös, ettől olyan jó.

- Figyelj anyu, ezt az egészet meg kell örökíteni. Arra gondoltam, hogy megírhatnánk. Nem átlagos, hogy valaki az élete során kétszer jöjjön vissza a halálból. Ez annyira te vagy. Mintha erre lettél volna teremtve.

- De én nem tehetek róla, kisfiam.

- Tudom anyu, de nincsenek véletlenek. Ez nem lehet véletlen.

- Gondolod?

- Persze.

- És mi lenne ez a dolog, amit megírunk?

- Még nem tudom, de már írtam pár jelenetet bele. Lehet, hogy egy színdarab. De a címére van javaslatom: Lázár feltámasztása.

Nevet.

- És hol jelenne meg ez a valami?

- Hát magamból kiindulva az interneten. Emlékszel a karácsonyi dologra, valami olyasmi motoszkál bennem. Meg van egy műfaj, amit most felfedeztek újra, a naplóírás, blog a neve. Abban te nagyon jó vagy, ha nem is tudsz róla.

- Szóval ez az interneten lesz csak? Akkor én azt nem fogom látni soha.

- Miért nem? A televízió előfizetés mellé rendelhetsz ilyet, sohasem késő. Beleegyezel akkor, hogy az írásaid felhasználásával belekezdjek?

- Bele, ha minden nap jössz és olvasol.

:-)

görgess!   mi ez?   könyv >