Anyámat Lázár Pálmának hívják, 67 éves egyedül élő asszony. 2013 tavaszán végbél rákot diagnosztizáltak nála. A kemoterápia és a sugárzás után októberben tervezték megműteni. Nyáron megkezdődött a kezelése, amit eleinte nagyon jól viselt, szinte fel is volt dobva, emberek között mozgott, ismerkedett. Pár hete azonban megjelentek a kezelés mellékhatásai. Szeptember 12-én, csütörtök délután abban maradtunk, hogy a rákövetkező héten kitalálunk valamit, hogy megkönnyítsük a dolgokat. Szeptember 16-án, hétfőn hívtam telefonon, nem vette fel, nem hívott vissza, de ilyen volt már korábban, nem gyanakodtam.

Másnap munka után azon vaciláltam, hogy fel kellene menni hozzá, de már viszonylag késő volt, otthon Dóra már karatézhat a három gyerekkel. A buszon utazva (Reiner Frigyes park) megszólalt a telefonom, privát szám, utáljuk az ilyet. Felvettem. Alig értettem az elején, annyira a közepébe vágott. Az onkológiai kezelő orvos, hogy anyámat az előző nap ellátták az ambulancián, kedden pedig már nem jelent meg: mi van vele?

17.30-kor értem az ajtajához, a lakáshoz, ahol felnőttem. Az ajtó zárva, kulcs belülről a zárban, hallom, hogy a mobilja bent csörög. A lakás amúgy csendes. 

Telefonálok mindenhova, bevonom a szomszédokat. Amíg jön a taxi az otthon felejtett „anyám lakása” kulccsal, az onkológiától megtudom, mert nem volt világos, az aznapi kezelést hagyta ki. Ez jó hír. Beszélek az öccsével Dunaújvárosban, akit nagyon beszaratok. Dórával minden percben. A rendőrség azt mondja, hatoljak be a saját felelősségemre, sok a címűk, órák múlva tudnak csak jönni. Megjön a taxi. Az „anyám kulcsa” nem működik, ekkor azt hisszük, mert a másik bent van a zárban, csak másnap derül ki, hogy nem, anyám valami ismeretlen kulcsot adott nekem. A szomszédtól megtudom, mindig anyám televíziójára ébrednek, de tényleg, aznap ez elmaradt. És néha hallanak egy idősebb férfihangot a falon keresztül. Továbbá, hogy az ő férjének is most halt meg az édesanyja. Mindent elviseltem, mert kiderült az is, hogy a férj lakatos, hamarosan hazaér a munkából. Ez megtörténik. Anyám ajtaja olyan bika, hogy csak bontani lehet, egyszerűbb a konyhaablaknál támadni. De ehhez nincs szerszám, a szomszéd férj autóba ül, vissza a munkahelyére és hoz. Köszönöm neki, miközben a fejével bontanám legszívesebben a sír kapuját. A felesége teát főz nekem, behív magukhoz. Ismét panaszkodik a vékony falra. Aztán visszajön a férj, csavarozunk, lihegünk, feszítünk. Majd hangosan felpattan a zár. 20:00 van.

görgess!  mi ez?  könyv >