-
Új utakon
Mindenáron el akartam menni. Egész addigi életemet fel kellett forgatnom, minden hozzám vezető utat el kellett rekesztenem, hogy megszabaduljak. Minden nyaktörő kockázatot és bizonytalanságot szívesen vállaltam, hogy Neked-kiszolgáltatott helyzetemen változtassak. A szerelem soha nem adott nekem olyan erőt, mint a kétségbeesésből kitörni igyekvő rátarti büszkeség, a gőgös, vastag nyakú ősi juss, a mindig biztos utolsó menedék.
Mindennek meg van az evilági magyarázata, de hogy a dolgok miért úgy történtek velem, ahogy történtek, az a Titok része, amit csak ketten tudunk.
Ha erre gondolok, mindig eltölt irántad a hála. Azon kívül, hogy a történelem, úgy tűnik, egyszer kegyes volt hozzánk, minden jót Neked köszönhetek. Mi lennék most nélküled? Ha te nem vagy, képtelen lettem volna vállalni életem gyökeres megváltoztatásának kockázatát. Veled való harcomban tanultam tudatosan megformálni és megjeleníteni magamat a világ számára. Ráéreztem, hogy mi az, amit látni szabad és látni kell belőlem. Megtanultam a magam igazát nemcsak kimondani, hanem elhitetni is.
Most tudom csak, hogy veled milyen kemény harcot álltam. Megvallom, az életben könnyebb csaták vannak és a Veled való éles pengeváltásokban megszoktam, hogy a bátorság kérdése elenyésző alapminimum a harcmodor eleganciájához és kényes igényességéhez képest. Kis dicsekvéssel bevallom, ez jól eső fölényt ad nekem mindennapi küzdelmeimben. Kérlek, légy nagylelkű és bocsájtsd meg nekem ezt a lélegzetnyi boldogságot, amit most hiányod okozott!
görgess! mi ez? könyv >
Hozzászólások