Mit érdekelt engem, hogy kivel szervezted meg az életedet, kivel mentél moziba, külföldi utazásra, hangversenyre, kit látogattál meg a kórházban, amíg vágyad, lelked szabadságának ez a félénk ajándéka nálam volt? Csak az kellett belőled, aminek nem lehetett ura senki, Te sem, ami nem lehetett senkié, az enyém sem, de mint egy előkelő vendég, nálam időzött. Soha nem lettem volna képes marasztalni, szavammal, érintésemmel megszomorítani, megtörni a testetlen gyönyörködés varázsát. Nem érdekelt büszkén viselt intellektusod, kérkedő, áldozatokat követelő férfiasságod, zajos, mindig közönséget kívánó és mindig győzni akaró szellemi fölényed. Életednek ehhez a részéhez nem volt közöm. Csak bőven buzgó energiáid egyetlen forrása, igazi, akaratodtól is független szabadságod egyetlen tartaléka, százféleképpen leplezett védtelenséged állt a pártomon.

Ez volt az én béklyóm is, ami hozzád kötött, pedig a Tőled való elszakadás egyre fontosabbá lett számomra. Bár többször megpróbáltam, mégsem tudtam elmenni végleg, amíg megláttam Benned azt a nekem szóló egyetlen lényeges bizonyosságot, aminek léte, vagy nem léte pontosan érzékelhető.

Dátum szerint meg tudom mondani, mikor vesztettem el.

A számomra kényszerű összezártságban lezajló végjáték kínjai, megalázottsága és tehetetlensége ma is égető emlék. Hogy közömbösségből vagy bántó szándékkal nem mentél el, maradtál végig a közelemben, az ma már mindegy, csak a romlás mértékét mutatná. Látszólag nem történt semmi, még mindig szerettelek, de ez már csak rám tartozott. Az áramkör megszakadt, nem volt többé hatalmad fölöttem.

görgess!   mi ez?    könyv >