Az első vasárnap inkább csak meglepődött magán, nem értette saját zavarát, és amikor indulni kellett haza, a templomból kifelé menet szerette volna elkerülni azt a szuggesztív tekintetű, szigorú, erős férfit, aki olyan megilletődötten nézett rá. De ismerősök voltak körülötte, akiknek nem akart magyarázkodni, így hát be kellett tartania a kivonulás rendjét. Istentisztelet végén a templomból három irányba áradt ki a sokaság. A főbejárat, a templom oldalán a piactér felé néző ajtó a férfiak számára rendelt bejárat volt, vele szemben, a templomkerten át jártak az asszonyok, az épület hátsó bejárata, a templomnak a toronnyal ellentétes végén nyíló két nehéz tölgyfa ajtószárny az ifjúságé volt. Innen nyílt a kis melléklépcső, amely a karzatra vitt. A fiúk fent ültek a karzaton, a lányok lent, a szószéktől jobbra, szemben az orgonával. Istentisztelet után a férfiak kis csoportokba verődve még akár egy órát is elbeszélgettek egymással jó időben a templom előtt. A fiatalok tarka csoportja is nehezen oszlott szét, csak az asszonyok igyekeztek haza pár szó beszélgetés múltával, dolguk után siető fürge kis csoportokban. De még mielőtt szétoszlottak volna, a piactéren megálltak és az ismerősök váltottak egymással néhány szót.

Veér Anna a templomkert felől közeledő asszonyokkal jött, lassú léptei átvették a sokaság illedelmes, ráérős, meg-megálló járásának ritmusát. Karcsú teste egészen törékenynek mutatkozott a szigorú fekete ruhában, fejét lehajtva, két tenyerébe fogta az énekeskönyvét, pontosan azzal a mozdulattal, ami megkívántatott. Tudta, hogy minden tekintet rá irányul, csendes figyelemmel szemlélte a mustrálgató arcokat, ismerőst látva halványan elmosolyodott és szerényen elbeszélgetett a hozzá közeledőkkel. Ő most új ember volt, szenzációszámba ment, de tudta, hogy ezt az átmeneti kellemetlenséget el kell viselnie, hisz minden csoda három napig tart. Egyetlen ember volt, akinek jelenlétét már messziről megérezte, egyetlen tekintet vonzása nyugtalanította.

Nagyapám elvegyült a férfiak csoportjában, igyekezett nem nézni Annára, de amikor elment mellette az asszony, utánanézett. A kontyba fogott, rengeteg barna haj dús teherként nyugodott a lehajtott fej nyakszirtjén és törékeny válla fölött, ruhája ránehezedő, súlyos feketeségéből kiemelkedett előre hajló fehér nyaka. Ez a karcsú, szép nyak, amelynek halvány bőrén át megmutatkoztak sorban a nyakcsigolyák finom domborulatai, megindító látvány volt nagyapám szemének. Megrendült tőle, ismeretlen eredetű, erős érzések borították el, valami mélyről jövő fájdalom és a ritkán érzett alázat jóleső, mindent félresöprő odaadása. Egész testében elgyengülve nézett az asszony után, az édes fájdalom mélyén azzal a megmagyarázhatatlan, semmi el nem indokolható bizonyossággal, hogy amíg a szemével kísérheti a kis karcsú alakot, az asszony is azt érzi, amit ő. A lelke mélyén teljes biztonsággal tudta, hogy mindketten a vonzódás és a vonzás áramkörébe kerültek, amelyben az öröm és a fájdalom egy ágon hajt ki és ez az eseménytelen vasárnap minden emberi értelmet megcáfoló módon, eddigi életének legnagyobb történése.

görgess!            mi ez?           könyv >