Emlékszel, Drágám? Közöttünk is milyen gyanútlanul, milyen könnyedén indult az egész! Úgy tűnt, nem fog okozni semmilyen érzelmi bonyodalmat. Ne szégyelljük megvallani, nem kellettünk mi soha egymásnak. Idegenek, egymásból eleve kitaszítottak voltunk. Más arcot kívántunk mutatni a világnak, más dolgok imponáltak nekünk, másképp rangsoroltuk javainkat. Egy dologban volt csak hallgatólagos egyetértés köztünk. Elvetettük és lebecsültük egymást. Kapcsolatunkba közös megegyezéssel ügyes biztosítékokat építettünk be minden probléma elhárítására és el voltunk ragadtatva saját leleményességünktől. Amikor az élet egyre nyilvánvalóbban rácáfolt erre, mi annál elszántabban ragaszkodtunk az eredeti konszenzushoz, hogy nem történt, nem történhetett semmi. Egyre kevesebbet kezdtünk beszélni kettőnk dolgáról, hamarosan már egy szó sem esett róla. Titokként rejtegettük egymás elől, ami a szemünk láttára zajlott. Hallgatólagos meggyezéssel tabuvá nyilvánítottuk szerelmünket, és mindent, ami csak ennek intimitását idézhette.

A nevek! Emlékszel, hogy sohasem mondtuk ki egymás nevét? Bevallom Neked, én még ma sem merném venni magamnak a bátorságot, hogy most itt egyedül a négy fal között, ebben az éles decemberi napfényben hangosan ki merjem mondani a neved. Olyan durva, olyan bizalmaskodó, olyan illetlen volna. És ahogyan magázzuk egymást! Sokan talán csak szeretkezés közben jutnak el az intimitásnak olyan fokára, mint amikor én azt mondom Neked, hogy Te.

De hát az élet áttöri a szándék gátjait és az ellenállásban hatványozott erővel érvényesíti magát. Mi sokkal élesebben és finomabban kezdtünk figyelni egymásra. Ezért alakult ki közöttünk az a titkos áramkör, amelynek rezdülésére érzékeny műszerként reagáltunk, öngerjesztő impulzusok fokozták extatikussá az örömöt és a szenvedést. Titokzatos találékonysággal jártunk ki magunknak kis ösvényeket alig sejthető őszinte és igaz jelzések, mohón és hálás szívvel fogadott jelzések eljuttatására, amelyek hajszálerek gyanánt szőtték be tudatunkat a szavak alatt és a velük való együttélés életünk boldogabb része lett. A szó kimondásának tilalmát azonban egyikünk sem szegte meg soha.

görgess!   mi ez?   könyv >