Apám családja, az a hajszálvékony követhető kis fonál a vérségi viszonyok kiismerhetetlen, gazdag kötegében, amely a családi nevet vitte végig, nem volt hajdú eredetű, nem szerepel az alapító levélben, az anyakönyvek tanúsága szerint Szoboszló jobbágy őslakosai közül való. A jobbágyfelszabadítással járó letelepítés után nem volt jelentős föld a kezén, mindig iparos családnak számított. Hajdan az iparosok között is meg olt a rangsor. Szoboszlón a legelőkelőbb helyet foglalták el a lószerszám-készítők, ők voltak a mesteremberek között az arisztokraták. Bár a lószerszám-készítésben Debrecen járt az élen, ott voltak a legnagyobb vásárok és az ország minden részéből oda jártak ilyen portékáért, azért a hajdúvárosokban is virágzott ez az iparág, sőt a helybeli embereknek a sajátjuk felelt meg jobban. A debreceni lószerszám drága volt, gazdag, díszes, nagyúri fogatoknak megfelelő. A szoboszlói állítólag egyszerűbb volt, tartós és olcsóbb.

Én még láttam a Szoboszlón gyártott lószerszámot, ennek alapján el tudom képzelni, milyen lehetett a debreceni. Ünnepélyes alkalomkor szekérbe fogva a templom előtt, vagy lakodalmi menetben a lovak úgy voltak felékesítve, olyan ősi pompával, mint egy barbár fejedelem. Az a díszítő kedv, amit az emberek saját öltözködésükben nem valósítottak meg, lovaik felszerszámozásában diadalmaskodott. Az állatok nemes, szép fejét olyan fejék díszítette, amihez hasonlót már csak a magyar királyi koronán és képről ismerve a torockói asszonyok fejdíszén lehet látni. A lószerszám maga volt az ázsiai múlt mélységéből felcsillanó emlékezet, a Volga menti puszták világának valósága, ami ilyen elevenen talán csak a zenében élt tovább.

A lovak homlokát bőrszíjakból font, rézveretes, nehéz pánt fogta át és oldalt, a halántékon a szíjak gazdag sallangokban szabadultak ki a lekötés alól, minden szál bőrsallang végén fényes kis rézveret ragyogott, játszott, csilingelt az állatok kecses mozdulatai nyomán. Volt, ahol a szíjköteg a fej hosszúságáig be volt fogva széles, lapos fonadékba, úgy ringott a halántékon, ilyenkor a sallangok rövidebbek voltak. Minden lószerszám más mester munkáját dicsérte, a díszítés sajátosságaiból tudni lehetett, ki készítette. Igen, a lószerszám-készítés rangját sokáig egyetlen mesterség nem múlta fölül. A rangsorban utána következők is mind a lótartást szolgálták.

Az én családom nem mondhatott magáénak ilyen mesterségbeli előkelőséget. Valahol a rangsor végén kullogtak, ácsok, asztalosok, kerékgyártók voltak. Házasság útján bekerültek e családba hajdúföldek is, de földhöz való viszonyuk sohasem volt tradicionális, inkább árutermelő viszony volt. Olyasmit termeltek rajta, amit a piacon forgathattak, krumplit olcsón a helybelieknek, vagy rózsát jó pénzért a debreceni szépasszonyoknak. Nem is bajlódtak maguk a megműveléssel, a családi munka mindig az iparűzésben és később az üzletelésben jeleskedett.

A múlt század közepétől indult meg a család felemelkedése, amely egybe esett a város gyarapodásával, a városi társadalom átalakulásával. Korábban tekintélyben és rangban a hajdú eredetű, gazdag parasztcsaládok álltak a város élén, belőlük kerültek ki a város­atyák és az igen nagy befolyással bíró presbitérium. Az iparosok csak utánuk következtek. A kiegyezés után módosult a sorrend, a város élére bekerültek az árutermelés folytán meggazdagodott mester­emberek is, akik immár kereskedtek is. Boltokat nyitottak a Piac­téren, felpezsdült az üzleti élet. A városvezetésben megnőtt az ipartestület befolyása.

A tradíciók azonban mindig erősen őrizték a parasztság rangját a városi testületekben, mert Szoboszló zárt világa saját kondícióiból teremtett virágzó ipart és kereskedelmet. Anyagi alapjául mindig a paraszti nép gazdagsága és nagy anyagi tartaléka szolgált ennek az árutermelő iparnak. Dédapám asztalosmester volt, de már mindennel próbálkozott. Építőanyaggal kereskedett és malmot bérelt, sikeres üzleti vállalkozásokba fektette a pénzét. Családjával együtt szinte koldusmódon élt, minden fillért. minden falatot megnéztek és örökké gyűjtögettek egy következő befektetésre. Gyermekeit már szép vagyonnal engedte útjukra.

görgess!            mi ez?           könyv >