-
PR-munka Ratkay módra
Már a választást megelőző évben Ratkay József igyekezett kiépíteni és életben tartani személyes kapcsolatait és rá kellett szánnia magát arra is, amit addig nem szívesen tett. Részt kellett vennie a megye „jó társaságainak” rendezvényein, el kellett járni a holt unalmas megyebálokba és társasági alkalmakra. Ezeket ő annyira nem szerette, annyira fárasztotta a hölgyekkel való kulturált csevegés, annyira alkalmatlan volt rá, hogy ha nincs a lánya, talán hátat fordít az egésznek és hazamegy a pusztára, abba a világba. amelyben otthonosan mozgott. De inkább kiöltözött, fogatos hintót vett és fizette Gizike ruháiért azokat az átkozott szabókat, mert nem volt utolsó dolog, amikor ő a lányával valahol megjelent. Gizike rövid idő alatt valódi társasági hölggyé nőtte ki magát. Maga rendelte a ruháit, kifogástalan ízléssel öltözködött, úgy, hogy az öltözék háttérbe szorult, észrevétlenné vált rajta, amikor viselte, csak szolgálta, kiemelte egész lényének sokszínű formáit. Biztonsággal mozgott a világban. Apja mellett, nem volt félszeg és esetlen, de nem tartotta fontosnak, hogy tetszen.
Természetes volt, komoly és a feladatára figyelt. Mert ebben az új helyzetben megváltozott a szereposztás, most az apjának volt szüksége rá, segíteni kellett neki abban, hogy helytálljanak a mindkettőjük számára egyaránt terhes, de az apjának annyira szükséges társadalmi alkalmakon. Ő a feladatának és nem a társaságnak akart megfelelni, ezért úgy tekintett erre a tarka világra, mint harci terepre, ahol mozognia kell. Nem illetődött meg tőle, hanem felmérte, finom ösztöneivel magába fogadta, mint tevékenysége anyagát és élt a lehetőségeivel. Volt, ahol jobban érezte magát, volt, ahol kevésbé, de annyira sehol, hogy törekedjen érte. Valahogy úgy volt ezzel a társaságba járással, mint az eladó lányát kísérgető anya, úgy tartotta szemmel az apját, úgy segítette át a nehézségeken. Komoly volt és szerény, megtanult semmitmondó dolgokról illően eltársalogni, miközben az embereket tanulmányozta. Ez volt számára az egésznek az öröme. Mert az emberek megérezték, hogy figyel rájuk, érdeklődik irántuk és őszintén megkedvelték. Nem csoda, társaságban mindenki magát akarja érvényesíteni és oly ritka ilyenkor az őszinte érdeklődés.
Meglepte az embereket, hogy korához képest mennyire felnőtt volt, aki azzal magyarázta, hogy árván nőtt fel, volt, aki nagynénje jó nevelésének tudta be, minden esetre számon tartották, beszéltek róla, egyszóval sikere volt. Ez az elismerés átszállt az apjára is. A lányukat kísérgető anyák és az öreg hölgyek jó szemmel kezdték nézni ezt a vérmes, nagytermészetű, fékezhetetlen embert, aki ilyen lányt nevelt fel kint a pusztán, mindenki szeme elől elrejtve. Nem kellett sok, csak egy kis lökés, egy új szín, hogy a róla alkotott véleményt az ellenkezőjébe fordítsa át. Ami azelőtt ravasz kiszámítottság volt benne, most okos előrelátás lett, ami faragatlan nyersesség, az őszinte szókimondás. Lassanként rájött Ratkay József, nem kell neki azon igyekeznie, hogy megfeleljen annak, amit tőle elvárnak, akkor ér el nagyobb sikert, ha elengedi magát és úgy viselkedik, mint máshol, úgy, ahogy a természetéből fakad. Csak a kifejezéseit válogatta meg, de ugyanolyan vérbő, csattanós humorú fesztelenséggel beszélt az előkelő dámákkal, mint a bojti parasztmenyecskékkel és elképesztő sikere volt. Gizike azért ügyelt rá és a lánya jelenlétében Ratkay József mindig visszafogta magát, nem kell, hogy mindent tudjon a kis csitri. Ez nem kerülte el senki figyelmét és elbámultak, milyen diszkrét tapintattal vezeti apját ez a finom kis hölgy.
görgess! mi ez? könyv >
Hozzászólások