-
Összevesztünk a politika miatt
Édes Fiam!
Nagyon sokat gondolok Rád, mert elviselhetetlen a hőség, nem tudom, hogy bírod ezt annyi munkával? Aggódom Érted és már olyan rég nem beszéltünk. Remélem nincs semmi bajod! Velem nincs semmi. A délelőtt valahogy, elviselhető, akkor még a lakás is hűs, csak 28-29 fok van a hallban és a szoba is hűvös. De délután háromtól már borzalmas a helyzet. Danika folytan a dívány alatt van, alig bírja. Napközben többször is lezuhanyoztatom, nem szereti ugyan, de utána jó neki.
Édes Gyermekem! Mit írhatnék? Önkormányzati szünet van, hőség és én úgy érzem magam, mint ha kihúzták volna a lábam alól a talajt. Csak tengek-lengek, írni nem tudok, már olvasni is alig, nagyon megvisel a hőség és a semmit tevés. Azelőtt soha nem volt ilyen problémám. Míg te kicsi voltál, lent Almádiban mindig meg volt a dolgom veled és valahogy más volt a világ is. Érdekes, hogy amíg nem volt politika és közélet, éltünk a „puha diktatúra” langyos közegében, nagy volt a társasági élet. Gondolj csak a könyvtári barátok körére! Hatan jártunk egymáshoz elég sűrűn, mindig rettentő jó volt a hangulat, élénken politizáltunk, mint egy táborban, mert egy és közös volt az ellenfél. És lent Almádiban is nagyon élénk volt a társasági élet, egy évtizeden keresztül semmit nem csökkent a lendülete. Nos, amióta vége a lefojtott közéletnek, felszabadult a politika csatornái, vége a társasági életnek is, a barátságok a pártélet lövészárkai közé szorultak, vagy annak estek áldozatul. Én már egy régi barát társaságában, ha összeakadunk, nem merek megszólalni, mert nem ismerem a párt állását, a politikai érzelmeit és nem tudom, kit hogyan sértek meg. Ott van Réthy Kati. Eddig még vele bírt ki legtöbbet a barátságunk, még ezt a négy évet is. Mára már ennek is vége. A választások óta Katit kicserélték. Lelkes híve a koalíciónak az SZDSZ oldalán, türelmetlen lett, nem bír kritikát, olyanokat mond, hogy az utolsó négy év többet ártott az országnak, minta többi negyven stb. és most már szinte kerüli a velem való találkozást. Nincsenek már barátaim, csak politikai partnereim vannak és ennek még örülnöm kell. Ott legalább tiszta és világos a helyzet, számolunk egymás véleményével, kerüljük a konfrontációt, tapintatosak vagyunk és tiszteljük egymás véleményét. Mostanában legjobban Gegesyvel és Hardy Robival értem meg magam. Ők nagyon rendesek velem és igazán korrektek. A saját pártomban viszont mindig résen kell lennem. Úgy tűnik, sikerült leigáznom, magam alá gyűrnöm őket, ez most, július 25-én, a kerületi gyűlésen kitűnt. Nem mernek a tervezett koalíció ellen szólni egy szót sem. Annál is inkább, mert Iván nagy elismeréssel illette. De tele vannak irigységgel és elégedetlenséggel, mert mindaz, amit eddig elértem, és ha nyerünk, el fogok érni, az nem az ő akaratukból, szándékuk szerint, nem az ő jelölésükre történt. Így mindig résen kell lennem és ízlésem és tehetségem ellenére fontolgatnom, alakoskodnom, manipulálnom kell.
Ne értsd félre, én nem sírom vissza a „boldog” Kádár-korszakot, semmiért nem adnám, hogy ha emberi veszteségek árán is, de tényezője alakító részese vagyok és közösség, egy kerület sorsának, sőt gyakorlója egy olyasfajta politikai szövetségnek, aminek méh hitem szerint nagy szerepe lesz a politikai életben, és én ezt a magaménak vallhatom, kitaláltam, kezdeményeztem, és ha Isten segít, keresztül is viszem. Szóval semmiért nem adnám én oda ezt és mennék vissza az Országgyűlési Könyvtárba – de mégis fáj és nehéz tudomásul venni, hogy minden változás veszteségekkel jár és a politikai élet nyitottsága úgy látszik fordított arányban áll az emberi kapcsolatok nyitottságával. Én nem tudom, lehet, hogy ez csak kezdeti nehézség, ahogy mondani szokták a boldog emlékű Lenin úr után, a demokrácia „gyermekbetegsége”, de az én életemben már biztosan így marad. Bár ahogy én a nyugati demokráciákat elnézem, a következő generáció sem várhat jobbat. Ugyanakkor tudom – bár legszívesebben felejteni szeretném - hogy én is öregebb lettem és talán az egész beszűkülésben ennek is szerepe van.
Betelt a papír és én búcsúzom. Hívj fel, ha lehet, nagyon aggódom érted.
Csókollak!
1994 nyara
görgess! mi ez? könyv >
Hozzászólások