Gizike érezte, hogy mostantól fogva belépett a felnőttek világába, abba a világba, amit eddig csak kívülről nézett, amiben Miklós bácsiék éltek. Közvetlenül a templomi gyülekezet volt ez, a jó ismerősöké, de közvetve az egész gazdag, hivalkodó nagyváros, amit ő eddig csak a fogatos hintókat csudálva, a kávéházak nagy üveges ablakain belesve szemlélt. Az a világ, amiben a nagybátyjáék is bizonyos távolságtartással éltek. Megérzett egy ellentmondást, furcsa feszültséget Ilonka néniék világa és Nagyvárad között, félt tőle, áthidalhatatlannak érezte és vonakodott benne részt venni. Megfigyelése pontosnak bizonyult, kétségtelen, hogy volt egy ilyen feszültség, fenntartás a Homonnai család, de az egész református közösség és Várad között, amely ennek a különös városnak történelmi távlataiban gyökerezett.

Bármilyen nagyra tartotta Ratkay József a Homonnai család felemelkedését, a valóságban, Bihar megye szívében, legnagyobb városában, amely lélekszám szerint többségében református lakosú település volt, a legnagyobb református templom lelkészének lenni nem volt akkora pozíció. Ratkay József ezt a dolgot Bihar megyéből nézte, onnan ítélte meg és nem mérte fel kellően, hogy Váradtól húsz kilométerre már más volt a világ. Hiába élt Várad közvetlen közelében, ő Debrecent ismerte inkább, ott egy ilyen társadalmi helyzet kétségkívül rang, de Váradon nem élt soha és Várad nem Debrecen. Mindig a sógorát kárhoztatta azért, hogy Ilona családja nem volt fényes anyagi helyzetben, sőt, amikor házasságot kötöttek, Ilona igen szegény hivatal mellé adta magát, sokáig csak az ő hozományának volt köszönhető, hogy nem nélkülöztek. Bármilyen nagy lélekszámú volt a gyülekezet, szegény volt az eklézsia, nem volt semmi birtoka, ingatlan jószága, a hívekre támaszkodott, és ami kevés volt is, másra kellett. Csak 1848 után tért magához, a kiegyezéskor egyetlen iskolája nem volt és az azt követő évtizedekben kezdett csak kiépülni. Nem csoda hát, hogy a nagytiszteletű úr családja igen szerényen élt és Ilona számára a bátyja által olyan kedvezően megítélt társadalmi rang kemény munkát, férje melletti eltökélt szövetséget, hősiesen vállalt missziót jelentett. Mégsem értékelték mindezt hátrányos helyzetként, nem érezték tehernek, mert a felemelkedő egyház sorsa egy volt a város sorsával, Nagyvárad is akkor épült ki, emelkedett püspöki székhelyből nagyvárossá.

A város történetének sorsfordító eseménye 1660-as eleste és a harminc éves török uralom alóli felszabadítás volt, és mint minden felszabadítás, ez is megszállás volt egyben. Magyarország 1692-es stratégiai térképén ez volt az egyetlen pont, ahol a Kárpátoktól a Tiszáig meghonosodott kálvinizmussal szemben az ellenreformáció megvethette a lábát, beékelődhetett annak folyamatosságába. Nem volt abban semmi csodálatos, hogy mindent megtett Várad megőrzésére. Azt már nem remélhette, hogy a környéket rekatolizálja, nem is tett rá számottevő kísérletet, de ebben a számára ellenséges közegben többszörösen érvényesítette akaratát Várad elszigetelésére. Ezen a ponton minden erőt bevetett és nem véletlen, hogy Rákóczi már 1704-ben ostrom alá vonja a várost és bár a lakosság vele tart, bevenni mégsem tudja soha.

Nagyvárad mindig döntő stratégiai pont volt. Erdély felől nézve Magyarország kapuja, Magyarország számára Erdély kulcsa, akié várad, azé Erdély. Most még inkább azzá vált, mert a hit harca hosszú háborúra rendezkedett be, ahol teljes győzelmet egyik fél sem remélhetett, minden megnyert helyzetet többszörösen kellett megvédeni. A dolgok természetéből következően a gyengébb félnek kell ilyenkor nagyobb erőt kifejteni és itt egyik oldalon győztes hadseregek ereje volt a fegyver, a másikon a meghonosodott hit intézményesült gyakorlata. Érthető, hogy az ellenreformációnak kellett nagyobb erővel érvényesítenie magát. Az is kétségtelen, hogy Váradnak volt affinitása régi hitéhez, volt társadalmi bázisa a katolikus vallás továbbvitelére. Ez a város mindig is többarcú volt. Mintha alapító szentje, a félig keresztény hős, félig pogány mesei alak, félig agyafúrt taktikus székely, félig vitézlő dalia, a kelta mondák kerekasztalának lovagja, a titokzatos, bölcs király Szent László szelleme örökre benne élne. Elfogadta a történelmet, befogadott és éltetett minden hitet, reformátust, katolikust, zsidót egyaránt, arcán viselte egész Magyarországot a Lajtától a Kárpátokig. Jelentősége mindig több volt, mint ami közvetlen környezetéhez kötötte. Magyarország és Erdély között, a politika feszes idegpályáján egyensúlyozva ő volt a megszaggatott két országrész hiteles képe, lelki egymáshoz tartozásának bizonysága.

A 18. század mostoha éveiben egymásnak feszülő harc folyt kirekesztésért és megmaradásért a vallások között, a türelmi rendelet után jelentős számú zsidó közösség települt itt le, kissé oldottabbá téve a vallási fenekedést, de később, megenyhültebb hangulatában is csak indifferens, együtt élő egység volt Várad társadalma. Igazi várossá, egymást vállaló közösséggé csak 1848-ban vált. Akkor egyszerre jelentőségét veszítette, ki milyen felekezethez tartozik, az egész város, katolikusok, reformátusok, zsidók egyként vettek részt a szabadságharcban. Amikor először megesett az, hogy Nagyvárad római katolikus püspöke osztrák börtönbe vetve halt meg. Hiába jött utána a megtorlás csöndje, Várad többé már nem veszítette el az egymásra találás, a társadalmi megbékélés élményét. A kiegyezés után gyors gazdasági fellendülést mutatott. Kulcshelyzete a két országrész között a gazdasági élet és a pénzvilág területén is éreztette hatását, Erdély és az anyaországrész áru- és pénzforgalma rajta keresztül zajlott, szinte teljesen ellenőrzése alatt tartotta azt. A gyorsan jött gazdagság minden átka és áldása megmutatta itt hatását. Nagy építkezések indultak, elegáns, világ­ városi paloták épültek, jelen volt benne egyszerre és együtt a magamutogató, talmi gazdagság, a valóságos előkelőség és a puritán mértéktartás. A sokféleség ilyen együttélése otthonos terep volt a fellendülésnek induló kálvinista egyház számára.

A protestáns irányzatok közül Magyarországon azért éppen a kálvinizmus nyert téthódítást, mert ez a vallás a kis közösségek vallása volt, egyházi szervezete az alkotmányos önigazgatás rendszerét közvetítette a társadalom számára, amely elterjedésekor, a szétszakított országrészek életének realitásai között a leghatékonyabb tudott lenni. De Erdély esetében azt is megmutatta, hogy ez a szervezeti szisztéma államalkotó is tud lenni. A kálvinizmus államképe az alulról építkező önigazgatási egységek népszövetségi állama, amely sokféle nép és kultúra életműködésének egységében talál hatékony államszervezeti formát. A török alól felszabadulva egyesült királyi Magyarország között adottságai, az egy nemzet, egy állameszményű törekvésében ezért maradt alul, de egyházi szervezete képes volt dinamikusan alkalmazkodni saját kisebbségi helyzetének viszonyaihoz, sajátos önigazgatási rendszere elszigeteltségben is életképes maradt, így számottevően nem adta fel állásait, képes volt fennmaradni tovább.

Nagyvárad esetében kicsiben azt az utat járta be, mint a nyugati országrész viszonyai között. Hiába veszítette el korábbi vezető szerepét, azért a megpróbáltatások között is fennmaradt, nem sírta vissza régi dicsőségét, belátta, hogy korábbi vívmányairól le kell mondania, fájó szívvel törődött bele iskoláinak elvesztésébe is, de szívósan kereste a realitások között lehetőségeit. Jól megfért a másvallásúakkal. A zsidó közösség vele egyszerre kezdett kiépülni, szinte egy időben épültek meg templomaik, részt vettek a város életében, miközben élték a maguk külön életét, ápolták saját, bensőséges kultúrájukat. A század vége felé, történetünk idején már a fellendülés korszakát élte az egyház. A vidéki nemesség betelepült Váradra, komoly közéleti szerepe lett a város irányításában, a Tisza család politikai felemelkedése is innen indult el, és mindez tekintélyt és biztonságot adott Várad protestáns közösségének. E közösségen belül Ilona családja megbecsült helyzetben volt, a város közvéleménye is számon tartotta és elismerte őket. Ők maguk nem törődtek a fényűzéssel, de nem is botránkoztak meg rajta, hidegen hagyta őket az előkelőség üres utánzása.

görgess!            mi ez?           könyv >