Gizike inkább szótlan volt, mint beszédes, de teljes odaadással lépegetett nagyapám kezén, s Lázár Antal, aki mindig megfontolt volt, kétkedő, mérlegelő, soha életében nem tudta megérteni magát, hogy élete legfontosabb döntése néhány perc alatt született meg benne, mert még vége sem volt az első táncnak, ő már tudta, hogy feleségül veszi ezt a lányt, ha ő is akarja, mindenkivel szemben, ha kell az egész világ ellenére. Ettől kezdve nem mozdult el mellőle. Gizikének eszébe sem jutott a tánc végén visszatérni ahhoz a családhoz, akire apja rábízta, természetes volt számára, hogy ottmarad nagyapám mellett és ettől kezdve a teremben egyetlen fiatalembernek nem jutott eszébe többé őt felkérni. Az asszonyok felfigyeltek rögtön a dologra, de senki a közelükbe sem mert férkőzni, távolról figyelték a két embert, akik teljesen elmerültek egymás társaságában. Mindez nekik fel sem tűnt, természetes volt és szertefoszlott, semmivé vált nagyapám korábbi félelme, szorongása és a szégyen is, amely olyan keserűen szorította a torkát. Felszabadult a körülmények alól és életében először nem érdekelte a város, cselekedete következményeinek kockázata. Elmerült abban az egyetlen édes bizonyosságban, amit a kislány szeme üzent. Érezte, ha mindent elveszítene az életben, amit eddig megszerzett, ha minden bizonytalanná válna egzisztenciájában, ő emellett a félig gyerek, védtelen kislány mellett akkor is biztonságban lenne.

Ha az ember szabadon dönthet sorsában, ha a körülmények nem kötik meg eleve láthatóan perspektíváit valamely lényeges, alapvető ponton választásában, akkor a döntés megmagyarázhatatlan. Ilyenkor az ember maga sem érti saját magát, mert minden okoskodás nem közelítheti meg azt, ami benne történik, minden magyarázat csak kacérkodik a feltárhatatlan világgal. Az ilyen döntés hirtelen történik, benne van az ember egész személyisége, múltja, jövője, életének teljes ideje. Egyedül vágya motiválja, ezért nem nézi, mi az ár, amit fizetnie kell. Vágya teljesülhet, ezért nem nézi döntése kockázatát, mert a vágy természete nem ismerhető, értelmét kutatni éppoly hiábavaló, mint azt vizsgálni, mi végre vagyunk itt a földön. Bármilyen furcsán hangzik is, minden szabadságunk alapja az a tény, hogy életünk végső soron nem a miénk. Örökre titokzatos marad, mindig fenntart minden lehetőséget, a teremtés titkát hordozza. Az élet önmagára és a halálra nyíló határtalanság. Egyetlen fegyverünk van benne, egyetlen út hozzá a bizalom. A másiknak adott bizalom, a magunkban való biztonság, a megváltás bizodalma, végső soron az életbe vetett hit, amire nincs magyarázat. A halállal szembeszegülő bizalom éppoly megmagyarázhatatlan, mint maga a halál. Amikor a vágy teljesülése egy úton jár ezzel a bizalommal, a körülmények kézzel fogható kilátásai nem vágják el a bizalom útját, akkor döntésünk kockázata bármekkora is, nem nagyobb, mint amivel nap, mint nap szembenézünk, nem nagyobb, mint maga az élet. Vagyis olyan, amivel együtt lehet élni.

görgess!            mi ez?           könyv >