Hazudni persze sokat kellett. Bonyolult rendszer részesei voltunk. Igazat mondani könnyű, elég hozzá a bátorság, vagy a bizalom. A hazugság az nem azért van, hogy elhiggyük. A hazugság rendszer, amely közmegegyezést kíván. Ez a hallgatólagos megállapodás közöttünk mindig is jól működött. Nem ezt éltük történelmi méretekben is? Hazudnunk kellett, mert így mondhattunk csak egymásnak valamit. A tényeket mi soha nem hallgattuk el, mert mi tényszerűen mindig igazat mondtunk, de ferdített beállításban, amely látens hazugságtartalmat adott a tényszerű igazságnak. Mégis, azt hiszem, a hazugság törékeny, könnyen saját csapdájába esik. Ezért is féltünk mi annyira a szavaktól. Egyenes szótól elzárt elménk meglelte az igazság Ariadné-fonalát a hazugság útvesztőiben. Mert a hazugság tárgya, mértéke, milyensége mindig kiadja titkát a mélyebb igazságról. Az elferdített tények látens hazugságaihoz megtalálható a kulcs, amelynek alapján képpé áll össze az eltolt mozaik, a hazugságnak olyan információ-értéke lesz, amely többet elmond a dolgok mélységeiről és titkairól, mint az egyenes beszéd. Olyan titkok tárultak fel közöttünk, amelynek már nem a hiú konszenzus presztízse, hanem a megrendült együttérzés és lelkiismeret parancsolt némaságot.

görgess!    mi ez?     könyv >