Kedves Ádám!

Örömmel értesítelek, hogy tegnap nálam volt Réthy Kati és kibékültünk. Ez nekem nagyon fontos, mert rettenetesen sajnáltam volna, ha olyan értelmetlen és nevetséges dolgon, mint a politika kárba ment volna egy régi barátság. Megvallom, én is türelmetlen voltam Katival szemben és legalább olyan hibás ebben, mint ő, vagy talán még hibásabb, mert Kati türelmesebb, mint én. Nem volna szabad, hogy a politika indulatokat keltsen az emberekben. Te talán ezt kevésbé ismered, mert Te zömmel olyan körökben mozogsz, ahol veled egygondolkodású emberek vannak.

Az írásomat tegnap elküldtem Döbrenteinek. Írtam hozzá egy rövid levelet. Úgy írtam, hogy ne legyen kérlelő, de ne legyen rideg sem, csak tárgyszerű. Kati szerint ész nélkül közlik, ilyen jó írás ritkán jut a kezükhöz. Én óvatosabb vagyok, de szerintem is tetszeni fog neki. Megírtam, hogy ez készülő regényem részlete és mivel amúgy is nagyon nehéz egy regényt megjelentetni, pláne, ha névtelen az ember, így ezzel a részlettel szeretnék a nyilvánosság elé kerülni. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz.

Ha kedved és módod van rá, hívj fel telefonon, de ha nem hívsz, tudom, hogy fáradt voltál. A továbbiakban csak azt írhatnám, hogy mennyire hiányzol, de ezt úgyis tudod. Édes Kisfiam, vigyázz magadra, minden nehéz, meleg napon veled vagyok és tudom, hogy mit dolgozol!

Csókollak és gyere haza minél előbb!

1994 augusztus 10.

post1            mi ez?           könyv >