Ratkay József ügyes ember hírében állt, és amikor ambíciói felnyitották a szemét, rájött, hogy született politikus. Ennek a felismerésében közrejátszott az a tény, hogy értékekről vallott felfogásában kiemelt helyet foglalt el a hazafias elkötelezettség. Talán ez volt az egyetlen dolog, amiért igazán komoly helyzetben hajlandó lett volna mindent félretenni. Úgy vélte, az Isten úgyis teszi a maga dolgát, a vallás is kiverekszi magának a helyét, de a haza ügye az más. Abban mindenkinek részt kell vállalni, mert ott mindig fennforog a veszélyeztetettség. Az ő generációja még csak gyermek volt, vagy meg sem született 1848-ban, de apja sorsán át millió szál fűzte hozzá. Érzelmi szálak és a sorsbeli elrendelés tudata, valamint az a nagyszerű és megnyugtató érzés, hogy van egy olyan érdek az életében, ami közös, ami összeköti másokkal. Mindezeken felül nemes embernek tartotta magát, és mint ilyennek, legfőképpen méltó és kötelező volt ez a virtus.

Magyarország századvégi közállapota kedvezett az ilyen magatartásnak. A kiegyezés utáni politikai állóvíz szilárdan őrizte Tisza Kálmán uralmát az Ausztriával kötött alku kényszerpályáján, de apró hullámzása a demokrácia játékszabályiban a politikai küzdelem perspektíváinak közérzetét biztosította az ellenzéknek. Ez a politikai mozgás, amely a hosszú Tisza kormányzás alatt valójában mindig formális maradt, mert a negyvennyolcas elvek és politikai rend integrálhatatlan volt a monarchiába, a század utolsó éveiben felerősödött és a monarchia belső válsága új kilátásokat teremtett a Függetlenségi Párt számára. Ez a felerősödő függetlenségi tendencia már 1890-ben benne volt a levegőben. Jellemző a dualizmus politikai közérzetére az a mód, ahogyan végül Tisza Kálmán kénytelen volt lemondani. Nem akkor tette meg lemondását, amikor valójában megbukott, a monarchiának tett gesztus nyomán, amikor az újonclétszámot kierőszakolta, hanem egy megrendezett, súlyához mérten jelentéktelen kudarca miatt, amikor Kossuth magyar állampolgárságát nem sikerült kijárnia az uralkodónál. Mert a kormánypárt e kérdésben mindig meghasonlott volt, mindig összekacsintott az ellenzékkel és Tisza e kis politikai közjátékban igyekezett tisztára mosni a saját megítélése szerint is ráhulló szégyent.

A bihari vidék mindig is a Függetlenségi Párt híveinek táborába tartozott, negyvennyolc hagyományainak ápolásában, a Kossuth-kultusz életben tartásában élen járt. Minden évben kétszer ünnepelték a szabadságharcot, egyszer március 15.-én, egyszer Lajos napján. A Lajos napi bálok megyeszerte elterjedtek voltak, kokárdával felékesítve táncolt ilyenkor az ifjúság. Kossuth Lajos halála után annyira megerősödött ez a közhangulat, hogy már a hagyományosan kormányzó Szabadelvű Párt is bevette 48 eszméit jelszavaiba és a két párt választási programja szinte megkülönböztethetetlenné vált.

Ugyanakkor a Függetlenségi Párton belül is kezdtek megmutatkozni a meghasonlottság jelei. Magyarországot a század végén már nem annyira a vesztett szabadságharc nyomán létrejövő kiegyezés ellentmondásos szövetsége, de az egyre erősödő nagyorosz birodalom szorításában kirajzolódó külpolitikai érdekek is a monarchiához kötötték. E céljaival ellentétes politikai realitást a párt nem hagyhatta számításon kívül. De ezen fölül is volt egy sokkal érzékenyebb pont belpolitikai elképzeléseiben, nevezetesen az egyre égetőbb nemzetiségi probléma megoldása. Erre a kérdésre soha nem tudott megnyugtató választ adni, politikai patthelyzetben volt és a körülötte folyó viták erősen megtépázták a párt belső egységét.

Ahogy a Szabadelvű Párt közelített negyvennyolc eszméihez, úgy a Függetlenségi Párton belül is kialakult egy liberális vonal a nemzetiségi kérdés kezelésében, amit Eötvös Károly ügyvéd politikai tevékenysége fémjelzett. A két nagy párt közötti különbségek kezdtek elmosódni, a Függetlenségi Párt ellenzéki szerepének aktualitását lassan meghaladta a történelem. Ezt a helyzetet egyre kevésbé lehetett elfedni a választási kortesek hangzatos tirádáival. A század utolsó évei voltak azok az idők, amikor a hagyományos ellenzéki helyzetből fakadó önkép még eladható volt a politika piacán, de már csak mellébeszélések árán, a nemzeti érzésekre hatva és a valóságos és égető kül-, és belpolitikai problémákra adott program ellentmondásait lehetőleg elkerülve.

görgess!            mi ez?           könyv >