Drága Kislányom!

Régi rossz szokásomat feladva (jó levélíró soha nem voltam) igyekszem idejébe válaszolni. Igen örültem levelednek, s épp írni készültem, amikor megkaptam. Nagyon örülök, hogy az ünnepen látni foglak Benneteket s megismerhetem Jancsit is.

Természetesen szeretettel várunk Mindkettőtöket, hisz oly régen is találkoztunk, s bizonyára lesz mit megbeszélni a jövődre vonatkozóan is. Csendesen elmúlt a tél, s most ismét hirtelen visszatért. Remélhetőleg mire jöttök, ismét tavasziassá válik az idő. Hinni merem, hogy jobb kondícióban látlak viszont. Karácsonykor bizony nagyon sovány voltál. A vizsgák időszaka jó régen véget ért, s azóta bizonyára szedtél magadra egy pár kilót. Zsolti két hete volt nálunk, s érdeklődtem tőle, hogy nekik szoktál-e írni? Bizony, Zsolti is mondta, hogy nekik sem írtál. Te sem vethetsz semmit a szememre levélírás illetőleg.

Még egyszer nagy szeretettel várunk Benneteket, s addig is sokszor csókol, s nagyon vár Benneteket

Apu és Ilus néni

Hajdúszoboszló, 1968. április 11.

görgess!            mi ez?           könyv >