Gizike társasági sikerei meglendítették újra Ratkay József ambícióit. Jó kapcsolatai voltak a vármegyében. A vadászatok, nagy evés-ivások és dorbézolások a fehér asztal szövetségének erő szálaival fűzték össze ezeket a kapcsolatokat és ő híres volt erről a megyében. Volt néhány panama-ízű közös vállalkozás is közmunkák és állami földvásárlások terén, amelyhez Ratkay József adta az indulótőkét és az észt. Jó hasznot hozott ez sok fontos embernek, akik hivataluk jól értesültségeit így kamatoztatták. Ő meg elég okos volt ahhoz, hogy hagyja ezeket az embereket haszonhoz jutni, mert ha érdekei úgy kívánták, tudott nagyvonalú is lenni. Így nyert kapcsolatai hasznosabbak voltak, mint a rajtuk szerzett nyereség.

Azok a körök, amikben ő mozgott a 48-as elveket valló Függetlenségi Párthoz tartoztak. Ez a világnézeti kör felelt meg leginkább családi hagyományainak, neveltetésének és saját vérmérsékletének. Egyébként nem volt az az ember, aki elveken, eszméken gondolkodott. A társadalmi élet alapértékeit vita nélkül elfogadta, nem irántuk való hajlama szerint, hanem gyakorlati jelentőségük alapján, azon az elven, hogy amit mindenki vall, azt dőreség vitatni. Olyan fogalmakat, mint Isten, vallás, család, gondolkodás nélkül, evidenciaként elfogadott, vele kapcsolatos magatartása a közgondolkodás hagyományi szerint működött, akkor ismerte el és hivatkozott rá, akkor kerülte meg, amikor érdekei és a lehetőségek együttes koordinátái megengedték. Számára az értékek részei voltak a társadalmi élet játékszabályainak. Mégsem lehet azt mondani, hogy hitetlen volt, vagy cinikus.

Volt benne megélt kötődés az alapértékekhez, de nem volt prófétai alkat, nem hitte azt, hogy ezeket neki kellene képviselni, vagy hirdetni. Tiszteletben tartotta az erkölcsi világrendet, de pontosan csak annyira tartotta magát hozzá, amennyire a körülmények rászorították. De amihez tartania volt kénytelen magát, azt kiemelte és hangsúlyossá tette. Minden helyzetben azonnal és pontosan felismerte, mi a jó neki és ez a jó saját világrendszerében, amelynek középpontjában önmaga állt, egyúttal a kozmikus jó képében jelent meg. Nem volt benne semmi cinikus meghasonlottság, nagy meggyőződéssel és meggyőző erővel tudta képviselni érdekeit, mint az erkölcsi normákkal megegyezőt, mint a közjó érdekét. Végig tudta vinni, ha volt rá lehetőség, de nem volt buldog természet, le tudott róla mondani, ha úgy kívánta a helyzet. Ilona házasságában is visszavonult, mert óvakodott megsérteni a közmegegyezés normáit.

görgess!            mi ez?           könyv >