Megtorpan a képzelet, amelynek mélyén mindig ott lappang valami sajátos ráció, hogy győzze erővel a valóságot, amikor megpróbálja átfogni és befogadni a képet, az én szépséges, finom, szabad száguldásokban természetére lelt nagyanyám találkozását ezzel a várossal, jövője testet öltött képével, gyermekei otthonával. A sorsdöntő találkozások rendszerint nem úgy esnek meg, ahogy elképzeljük. A valóságban teljesen hétköznapi történések ezek, semmit nem sejttető események, az élet apró dolgai. Jótékony elrendezése ez a sorsnak, nem riaszt el az elrendelés megsejtésének kényszerével az első látásra talán kedvezőtlen kilátásoktól, meghagyja a cselekvő embernek a szabad választás lehetőségét.

Nem, Gizellának első látásra nem tetszett ez a város. Nem volt ugyan idegen világ, a szegényes, igénytelen polgári arc mögül első látásra kikandikált a paraszti életmód és kultúra alapjellege. Ismerte ezt a mentalitást, az életmódot, amelyet otthon, nagyszülei házában ő maga is megszokott, de hiányzott belőle eddigi élete színes változatossága, a variációk lehetősége, az egységes kultúrán belül együtt élő sokféleség. Egysíkú volt ez a világ, egy konzekvens értékrendet vallott, egyféle életmódban hitt, az intézmények és tradíciók szoros béklyói egy pályára szorították.

A pusztai parasztemberek általa ismert, elszórt és laza közösségének intézménnyé nőtt rendszere volt ez a város, hosszú folyamatban kialakult nagy társadalmi hatóerőket kondicionáló parasztköztársaság. A bál, amelynek okán és ürügyén idejöttek, amelyért Ratkay József egy tapodtat sem tett volna, de kapóra jött a meghívás, amely keretet és lehetőséget nyitott hasznos kapcsolatok kiépítésére, szóval a bál maga tökéletes mása, élő megrendezése volt a város által nyújtott képnek. Az Ipartestület által rendezett szokásos évi nagy bál volt, a város polgársága gyűlt ide. Nem volt hát falusi bál, de nem hasonlított a nagyobb városi bálokra sem. A tisztes mértékletesség keretei között mozgott, a szoboszlói fogalmak szerinti illendő eleganciával öltözött iparoscsaládok ifjúságának mulatsága volt. De mivel a város életében ez volt a legjelentősebb ilyen alkalom, itt volt a városi előkelőség, mindenki, aki számított Szoboszlón.

Az Ipartestület új épülete adott otthont az eseménynek, ez volt a város legigényesebben kialakított, legelegánsabb épülete. A testületi élet működésén kívül helyt adott az iparosok olvasókörének, a könyvtárnak és a klubéletnek is, minden társasági eseménynek, amelyben rész vállalt az Ipartestület. A székház szoboszlói keretek között valósággal fényűző volt, megmutatkozott benne az a versenyszellem, amely a Szoboszlón nagyon elterjedt olvasókörök és klubok dalegyletek és társaskörök közötti rivalizálást ebben az időben felszította, és amelyet a városi testület és presbitérium mértékletességre intő szava sem tudott lecsökkenteni.

görgess!            mi ez?           könyv >