A társasági élet világa különös világ. Nem a valóság, hanem egy sokféleképpen kimódolt és megjelenített, mégis egységes látszatvilág, amely a valóságot a neki tetsző formában utánozza. Ha egy ember veszi magának a bátorságot és a maga valóságát adja, akkor elérhet akár átütő sikert is vele, mert a dolgok fordított logikája folytán magatartása tökéletes és frappáns utánzásnak tűnik. Ratkay József és lánya társasági sikereinek ez volt az alapja. Gizella csak mosolygott magában ezen az egészen. Ha tudnák, hogy kitől tanulta el ő a világhoz való alkalmazkodást, ha tudnák, hogy kinek a mozdulatait éri tetten magában, amikor elegáns ruháiban olyan figyelmet keltő méltósággal mozog, amikor együtt és egyszerre tudja viselni a világ ráirányuló figyelmét és viselni magát is a kettős nyomás alatt, akkor ezek az előkelő dámák és nemes kisasszonyok nagyon elcsodálkoznának. Mert Ilonka nénit nagyon szerette, tökéletesnek találta, de senki nem ért fel az ő nagyanyjához. Ha tudná a jó társaság, hogy amit olyan finom jólneveltségnek találnak benne, az attól van, hogy titokban, a lelke mélyén úgy él és úgy gondolkodik, mint az az öreg parasztasszony a bojti pusztán, akit ők észre sem vennének. És Ilonka néni meg Miklós bácsi iránti minden szeretete abból táplálkozik, hogy Ők tudják ezt róla és megbecsülik érte. Még apjával való kapcsolatában is egy szóval ki nem mondott, közös titok volt ez, együttes vélemény a dolgok értékéről.

Sokszor, sokféle helyen megfordultak a megyében, Váradon és Várad környékén, társas összejöveteleken, bálokon és politikai gyűléseken. Gizike tette a dolgát, mindig, minden körülmények között fel kellett találnia magát. Főként a megye köznemességének körében mozogtak, de néha el kellett menniük falusi bálokra is. Gizike itt talált legkönnyebben hangot a körében lévőkkel, ebben a környezetben volt legkevésbé jelen a társasági élet álsága. Itt magatartása ösztönösen azonosulni tudott környezetével, úgy szólt és úgy hallgatott, ahogy az megszokott volt egy lánytól és ez nem esett nehezére. Pontosan tudta, hogy a helyzetéhez kell tartania magát, nem pajtáskodhat a vele egykorú lányokkal, nem beszélgethet el úgy az öregekkel, mint otthon, nagyanyja házában. Itt ő a képviselő-jelölt úr úri kisasszony lánya volt, eszerint váltottak szót vele. De az élesen kirajzolt határok között kedvére és könnyedén tette, amit tennie kellett. Ezek az alkalmak valóságos felüdülést jelentettek a néha már fárasztóvá váló nagy jövés-menésben. Ikonka néni nem nézte jó szemmel, hogy apja annyira igénybe veszi. Ezt az egész választási kampányt, ami Ratkay József elkezdett, ő kétkedve figyelte, nem szólhatott bele, de Gizike dolgában gyakran felemelte a szavát.

Tudta, hogy József mindent túlzásba visz, évekig oda sem figyelt a lányára, most pedig már meg sem tud lenni nélküle. Féltette a kislány erejét és egészségét az apja végtelen energiáitól, amik nem ismernek mértéket és körültekintést a családja körében, ha az érdekeiről van szó. százszor elmondta a bátyjának, hogy hagyja élni azt a lányt, de tudta, hogy hiába beszél. Végül más oldalról közelített, ezúttal József érdekeit vette célba. Megmagyarázta neki, hogy nem jó, ha Gizikét túl sokat hordja társaságba, túlságosan megszokottá válik, elkopik a lány a társaság szemében. Elég, ha csak az igazán fontos eseményeken jelenik meg vele, ezzel is mutatja az alkalom megbecsülését. Ebben a meglátásban volt ésszerűség és József elgondolkodott rajta. Nem mondta ki, hogy igaza van - ezt egyébként Ilona nem is várta tőle - de megfogadta a tanácsot és tartotta magát hozzá. Így nyugalomban telt a közelgő advent és Gizike karácsonykor hazament Bojtra.

görgess!            mi ez?           könyv >