Figyelj Anyu, emlékszel arra, hogy ez az egész nem először történik meg veled? Mármint hogy visszajössz onnan? Valamikor a hetvenes évek végén, egy orvosi műhiba után már keresztet vetettek rád, emlékszel? A nagymamánál laktam, mindenki ki volt borulva. Emlékszem, nem akartam oda hazamenni, az osztálytársaimnál lógtam, a nagypapa le lett küldve a megállóba, ott várt egész délután. Annyira be volt rezelve, hogy szigorúnak is elfelejtett lenni. Apám meg nem nagyon volt sehol. Olyan volt, mint egy álom. De te akkor is visszajöttél.

- Emlékszem persze. Hasnyálmirigy gyulladást kaptam, illetve belső fertőzésem is volt, mert bennem hagytak valamit a műtét során. Aztán újra műtöttek. Arra emlékszem, hogy a sok láz és tusakodás után egyszer csak valami hatalmas könnyűség szállt rám. Olyan egyszerű, tiszta és hívogató volt. A halál. De nem tudtam magam átadni neki. A lázálmok során is bennem volt, hogy van valami, valaki, az kórterem ajtaján kívül, bizonytalanságban, amit meg kell keresnem, nem hagyhatom el. Te voltál az. Nem mehettem el, nem tehettem meg veled.

- Aztán jött a nyár, emlékszel, anyu? Jugoszlávia, elmentünk Tamás bácsival újra a tengerhez.

- Az volt ám a nyaralás, megadtuk a módját. Hát, nagy árat fizettem érte, de jó volt.

görgess!   mi ez?   könyv >